Új év, új remények, ezúttal már az alsóházban, jól megérdemelt helyünkön. Ellenfelünkről annyit, hogy az alapszakaszban mindenki jól elpáholta őket, így hát mi is reménykedtünk egy magabiztos, többgólos győzelemben, persze cseppet sem lebecsülve az ellenfelet.

A várakozással ellentétben azonban csalódnunk kellett, mert eddigi leggyengébb félidőnket produkáltuk az első játékrészben. Jóval többet birtokoltuk ugyan a labdát, de nem volt ritmusa a játékunknak, szervezetlenül játszottunk, tudtuk mit akarunk, de azt nem voltunk képesek megvalósítani, körbelőttük a kaput. A félidő vége előtt két perccel aztán megtört a gólcsend. Egy kontratámadásból végrohantunk a pályán és a debütáló Véges révén megszereztük a vezetést.

A második játékrész sem volt annyira szemet gyönyörködtető, elképesztő mennyiségű helyzetet hagytunk ki, rúgtunk vagy öt-hat kapufát. Szerencsére újra a pályán lehetett azonban Balogh (a mezőny legjobbja, képünkön), aki tett róla, hogy eldőljön a találkozó. Előbb egy szép egyéni alakítás után lőtt az ellenfél kapujába, majd nem sokkal később Gál szögletét vágta be, kialakítva ezzel a 3:0-ás végeredményt.

Nem játszottunk ma jól, győzhettünk volna sokkal több góllal is, de lényeg a három pont, ma ennek kell örülni. Holnap megyünk tovább,  hiszen nyerni kell minden meccset most már. Fény és Égés!