A kötelező győzelem reményében léptünk ma pályára a DÜFA csapata ellen, de két kulcsjátékosunk hiányában nem is reménykedtünk sima, hátradőlős mérkőzésben. A találkozó ennek megfelelően is indult, hiszen mindkét kapu előtt adódtak lehetőségek, majd csapatunk fokozatosan átvette a játék irányítását és helyenként szép játékot produkálva gyakorlatilag az első játékrészben eldöntötte a három pont sorsát. Ropos szerezte meg egy szép akció után a vezetést, majd egy perc múlva kihagyta a kihagyhatatlant, de szerencsére ott termett Brányi, aki bevágta a labdát a hálóba. A főszereplő továbbra is Ropos volt, aki egy szép egyéni megoldás után egyedül törhetett kapura, de az ellenfél védője két perces kiállításért cserébe a hatoson belül földre vitte. A jogos büntetőt Gál „Csuba” magabiztosan gurította be az elterülő kapus mellett. A félidő 3:0, ezzel gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés.

A második játékrészben parádézott csapatunk, az ellenfél összeroppant, tetszés szerint értük el találatainkat, a nézők tomboltak a lelátón, ünnepelték a visszatérő királyt, Gál „Csubát”, aki még kétszer beköszöntött, de a nagy napot kifogó Ropos is még kétszer volt eredményes (képünkön a két kan ász). Megrúgta még Csillag is a maga gólját, sőt kezdő kapusunk Hatejer is úgy gondolta, megnézi mi újság van a mezőnyben, s ha már ott járt, vágott is egy hatalmas gólt. Réczeg G. ma nem a góljaival, hanem önzetlen gólpasszaival hívta fel magára a figyelmet. Igazából egy kérdés volt, mennyi lesz a vége. A DÜFA csapatának ma csak a szépítésre futotta erejéből, bár a végén mindent megtettek az eredmény kozmetikázásáért, a vége 9:1-es kiütéses győzelem. Osztálykülönbség volt a két csapat között, de természetesen nem kell elszállnunk a dicsőségtől, mert mindannyian tudjuk, hogy még egy ilyen meccsünk nem lesz. Örömteli, hogy a Refi újra méltó helyére került, oda ahová mindig is vártak szimpatizánsaink, s ez nem más, mint a Felsőház. Szép volt Fiúk! Fény és Égés!!!