Kifejezetten üdítő látvány volt csapatunk számára, hogy a tegnapi nap után azzal a ténnyel néztünk ma szembe az öltözőben, hogy két cserénk is van. Az előzetes várakozások alapján ma pedig illett volna győzni végre.  Csapatunk eléggé zavarodottan kezdett a fiatal, kézilabdásokból álló ellenfelünk ellen, akik mi tagadás közelebb is álltak egy darabig a gólszerzéshez. Az első öt perc után aztán szép lassan kezdtünk magunkra találni, számos helyzetünk volt nekünk is, de elpuskáztuk őket. A 15. percben aztán megszereztük a vezetést. Soltész remekül elvégzett sarokrúgását Csillag (képünkön) magabiztosan bólintotta az ellenfél kapujába. Az első félidő vége előtt egy perccel viszont egyenlített az In-Team gárdája, egy nem a legjobban eltalált lövésük megpattant a védőnkön és megzörrent a hálónk.

Fordulás után is meg voltak a lehetőségeink, pedig nem játszottunk jól. Amúgy az ellenfél sem. Egy futballozni tudó csapat ma jól megszórt volna minket. Ők szerencsére nem, mert sok mindent elszórakoztak a kapunk előtt. Óriási ziccereket hagytunk ki, mindig volt egy utolsó elhibázott lépés, pedig nem is sakk mérkőzés volt. A félidő közepe előtt nem sokkal óriási védelmi hibát követően megszerezte a vezetést az ellenfél, az üresen középen hagyott játékosuknak nem volt igazán nehéz dolga. Ezután mindent egy lapra feltéve támadtunk, de nem sikerült a gólszerzés. Támadásainkból hiányzott az átütő erő. Pár perccel a találkozó vége előtt pedig egy elvesztett labda után ketten jöhettek kapusunkra és nem is hibázták el.

A vége tehát 3:1 oda. Két gyenge csapat csatájából nem mi kerültünk ki győztesen, az In-Team jobban használta ki lehetőségeit. Csalódás, gyenge játék. Hiányzott talán belőlünk a hit, a tűz, hogy képesek vagyunk nyerni. Az ellenfél fizikálisan felülmúlt minket. Súlytalanul lepattantunk róluk. Pedig futballisták nálunk vannak. Ők csak „kézzel kergették” a labdát, ahogy tanult góllövőnk fogalmazott szomorúan a lefújás után. De hát, ha őket sem, akkor kiket akarunk megverni? Nem magyarázatként, de amúgy a játékvezető ma sem egyenlő mértékben ítélte meg a szabálytalanságokat. Nálunk a kezezésért (jogosan) járt a két perces kiállítás, náluk a lerántásért nem. Ehhez is hozzászoktunk már, na meg a folyton ellenünk szurkoló közönséghez is. Mindegy, nem számít már semmi sem.

Maradt egy helyosztó, meglátjuk, sikerül-e azt is elbukni, vagy meglesz azért a 15. hely, amelyből már volt részünk nem is egyszer. Többre vágytunk idén is. Jövő héten pedig egy nagy bejelentéssel készülünk. Addig is Fény és Égés !!!